Magyarország legrégibb könyvkiadója, a Szent István Társulat, Ipolyi Arnold alelnök kezdeményezésére 1885-ben hívta életre Tudományos és Irodalmi Osztályát azzal a szándékkal, hogy ez a magyar katolikus tudósok hatékony szellemi műhelye legyen. Harminc év elteltével ez a testület olyan jelentős tudományos tevékenységet tudott maga mögött, hogy 1915-ben Csernoch János hercegprímás a hatékonyabb munka összefogására javasolta: a Tudományos és Irodalmi Osztály alakuljon át Szent István Akadémia néven önálló intézménnyé. Az így létrejött - a Szent István Társulattal változatlanul szoros kapcsolatban maradó - tudós testület a két világháború közötti időszakban a magyar tudományos közélet egyik meghatározó tényezője lett, kitűnő együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával és egyéb tudományos társulatokkal, társaságokkal. Akkoriban csak egyetlen tudományos akadémia működött, a Magyar Tudományos Akadémia, a Széchenyi István által létrehozott tudós  testület. A Szent István Akadémia volt a második, tagjai ugyanúgy használhatták az akadémikus címet, mint az MTA tagjai. A kommunizmus éveiben kényszerű elhallgatásra ítéltetett, bár nem szűnt meg, nem oszlatták fel. Csupán a rendszerváltozást követő években nyílt meg a lehetőség az egykori nagy múltú intézmény megújítására. E munkában a szervezést irányító főtitkár nagy segítséget kapott Erdő Péter professzortól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem akkori rektorától, aki 2003. január 11-én Magyarország prímás érsekeként átvette elődje, egyben a Szent István Akadémia fővédője, Paskai László bíboros, prímás székét. Erdő Péter még a kilencvenes években kidolgozta az Akadémia alapszabályát. Javaslatára az akadémia mindenkori taglétszámát százban határozták meg. Közülük nyolcvan rendes tag, tíz tiszteletbeli, tíz pedig külföldön élő magyar tudós.
A Szent István Akadémia célja, hogy a katolikus tudósok társulásaként, szakosztályainak megfelelően mozdítsa elő a tudományosságot a keresztény értékrend szellemében.  

 A székfoglaló előadások nyilvánosak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Eddig elhangzott előadások:

Az előadások jelentős része nyomtatásban is megjelent és az előadás címére kattintva letölthetők pdf formátumban.

2003:

Csapodi Csaba: Teleki Pál búcsúlevele

Bolberitz Pál : A magyar filozófia kezdetei - Nicolaus Cusanus recepciója Laskói Csókás Monedolatus Péter "De homine" című művében

2004:

Dávid Katalin: A római Santa Maria Maggiore V. századi újszövetségi mozaikjainak ikonográfiája az Efezusi Zsinat tükrében

Naszlady Attila: Egyetemesség a tudományban

Sáringer Gyula: A rovarok nyugalmi állapotáról

Bognár Sándor: Quo vadis növényvédelmi akarológia

Császár Ákos: Ötven éve halt meg Szőkefalvi Nagy Gyula

Heller György: Vonatok mozgási jelenségeinek vizsgálata, különös tekintettel a fékezés időszakára

Móczár László: A társas élet kialakulása a darazsaktól a méhekig

2005:

Adamik Tamás: József Attila: Medáliák című ciklusának szerkezete

Méhes Károly: Egy újszülött kilátásai 2005-ben

Solymos Rezső:A természetközeli erdő és természtközeli erdőgazdálkodás helye és szerepe
Magyarország 21. századi erdőstratégiájában

Zlinszky János: Az alkotmány értéktartalma és a mai politika

2007:

Csordás Eörs: A valláskülönbség akadálya a katolikusok és muszlimok között

Kerpel-Fronius Sándor: A nürnbergi orvosper ma is élő tanulságai

Kunszt György: A szakrális építészet hermeneutikájáról

2008: 

Kellermayer Miklós: Az élő sejt

Kuminetz Géza: A lelkiismeret a tomista bölcselet tükrében 

Erdő Péter: Az egyházmegye kormányzása a püspöki szék akadályoztatása idején – Egy különleges eset: Meszlényi Zoltán káptalani helynökké választása

2011:

Bognár Sándor: A bábaképző intézet szülészetétől az egyetemi katedráig